"A szobornak éppen olyan fontos tulajdonsága a hang, amit
hallat („kinek füle van hozzá”), mint a forma, ami szemmel látható. Semmilyen
más formaegyüttes nem hallatná éppen ezeket a hangokat, vagyis ezek a
hangok nem jellemezhetnek semmilyen más hangzó szobrot; még akkor sem
sikerülne ugyanez, ha ezeket az elemeket újra, ugyanígy megpróbálnám
összehegeszteni.
A hangot a szobor mozgásából származó energia szüli meg;
mozgás nélkül a hang rejtve marad az előretörő fogakban, melyek higgadtan
várják a megmozdulás pillanatát, amikor a Teljesség feláldoztatik,
szétdaraboltatik és szétmarcangoltatik.
Az áldozati szertartás során a hang megszületik, és a
Teljesség csendje, a tökéletesen
szétterpeszkedett valószínűségi hullámok minden függvénye összeomlik, hogy a
„tiszta forma” millió új formát öltsön, és a szertartás végén mindez
elenyésszen és elcsendesedjen és a részek újra egésszé váljanak. Az Egyből így
Kettő lesz, a Kettő pedig a Háromban újra Egyesül.
Munkám végeredménye szándékom szerint az, ami eredendően maga
a munkám is volt: áldozati tevékenység végrehajtása. Olyan szimbólumát
szerettem volna létrehozni a Teljességnek, mely minden befogadót tevékenységre,
részvételre, cselekvésre sarkall. A tevékenység, ha figyelemmel társul,
áldozat, és jóga - és „a jóga nem egyéb, mint a cselekedetekben való
jártasság”11.
11Bhagavad Gītā, VI. 2.
Más szóval a jóga nem azt jelenti, hogy az ember többet vagy kevesebbet
csináljon a kelleténél, sem azt, hogy egyáltalán semmit ne csináljon, hanem
hogy cselekedjék, de ne ragaszkodjon cselekedetei gyümölcséhez […]; idézi: A.
K. Coomaraswamy"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése