Figyelem

A figyelem fejlesztésének egyik módja a meditáció, vagyis valamilyen szakrális cselekvéssor, melynek során éberek vagyunk. Meditálhatunk az áldozati oltárnál, az áldozat bemutatása közben, és meditálhatunk szoborkészítés vagy karaszolás során is. A figyelem többek között annyit tesz, hogy a jelen teljességét megéljük és átéljük, és megértjük mindazt, ami körülvesz. A figyelem teszi valóssá a világot – a Mindenség rezgéseit és hullámait résszé, vagyis részecskékké összekötözi; a valószínű hullámfüggvényeket bizonyossággá csomózza. Tehát a részek (a Külső Ember) helyett az egészre (a Belső Emberre) összpontosítunk. A figyelem másként az éberség, vagyis a nem-alvás, amikor az ember az álom helyett a valóságra összpontosít. Ekkor sem a múlt, sem a jövő (álom)képei nem takarják el a jelent, és a dolgok közötti különbségtétel megszűnik. Ez azt jelenti, hogy hullámfüggvényeik nem anyagi mivoltukban omlanak össze, hanem kiterjednek; megszűnnek különálló, „külön-való” dolgoknak lenni, ehelyett a rezgések óceánjaként hullámaik a végtelenbe kiterjednek. Ez az „óceán” a Belső Ember, és ez az a pillanat, amikor felesleges „előttről” beszélni, vagy arról, hogy ez és ez „itt van” vagy „ott van” - a fizikusok ezt az első, legnagyobb szingularitásnak (Ősrobbanás) nevezik, amikor a Mindenség valószínűségi hullámai még össze nem omlottak.

A figyelemről, vagyis az éberségről (felébredettségről) Krisztus a következőket mondja
(Márk, 13.34.): „ 34. Úgy, mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é, vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? 36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. 37. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”          
Ez a vigyázat, vagyis éberség az, amikor a lélek igazán jelen van, avagy az igazi lélek van jelen. Ez a „lélekjelenlét”, és erre az állapotra azt mondják: „kihunyt”, „kialudt”; „Amikor a Tűz kialszik, a Szélbe leheli a lelkét” Ez a Nirvána, a „Kihunyás”. A nirvā annyit tesz „nem lehelni”, tehát sem kilégzés, sem belégzés, vagyis a Teremtés Körforgása bevégeztetik.